
1. Hort község története a kezdetektől az 1400-as
évekig
A
történet megírásánál szomorú tapasztalat volt, hogy az 1241-ben ránk zúdult tatárjárás,
később pedig a másfélszázados török megszállás sok olyan adatot elpusztított,
amelyek a község történetével tüzetesebben megismertetnének. Csak
találgatásokból és szűkszavú megjegyzésekből lehet következtetni. A török
kivonulása utáni adatok azok, amelyekre komolyabban lehet támaszkodni.
Hort
község múltja egyébként nagyon hasonlít Magyarország múltjára és sorsára.
Édes
hazánk is átjáró híd volt kelet és nyugat között. Ütközőpont, állandó csatatér
é népek országútján. Hort község a Budapest - Hatvan – Gyöngyös – Miskolc
közötti fő országút vonalába esik. Akik ezen az úton jártak átmentek Horton.
Mindig vittek, ritkán hoztak. Az átutazók legfeljebb megpihentek, azután tovább
mentek. Átmenő országútba eső község. Ha a falu kitermel egy nemeset, értelmesebbet,
az máris továbbmegy. Pihenő állomás az országút mentén, az élet országútján.
Hort
község eredetileg besenyő település lehetett. Neve is ez volt CHWORTH. A „CH”,
a „W” és a „TH”-val írt név mutat a honfoglalási időre. Mint sok más magyar
történelmi kérdésről, úgy Hortnak a honfoglalás előtti és utáni történelméről
sem tudunk sokat mondani. Azt, hogy a község ezekben az időkben létezett, azt
inkább találgatásokból véljük valószínűnek. 1250-ben említi az első hiteles
oklevél Hurt alakban.[1]
Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Hwrth
néven szerepel.
1333-ban
a községnek már plébániája is volt, amely Hurt-ként van feltüntetve az egri
Schematizmusban. Legközelebb 1711-ben állították fel a plébániát, mindig a
Szentlélek tiszteletére a község nevét azonban még a török megszállás előtt Horth-ra változtatták. A névben
szereplő „h” betűt azután hosszú századokon át megtartották. Még az 1902 évi
községi pecsét is benne van; csak ezután, mintegy 80-90 év óta írják a község
nevét HORT-nak.
2.
Hort község története 1400-as évektől 1711-ig
2.1. A község fejlődése a török uralomig
A
községet 1418-ban zálogként, 1433-ban pedig királyi adományként kapták meg a
pálócziak. Pálóczi Imre és Pálóczi István 1482-ben un. Oltalomlevelet kaptak
összes birtokaikra, bárhol is feküdtek azok, amely azt jelentette, hogy
mentesülnek a gyakori katonai beszállások alól. Pálóczi Istvánnak Katalin nevű
leánya özvegyen maradva, másodszor Ráskay Györgyhöz ment férjhez. Így a rokoni
kapcsolat alapján a fele birtokhoz a Ráskayak jutottak. Hónapokkal később aztán
Ráskay Zsigmond, már 1527-ben János királytól Adács és Szücsi részekkel együtt
a birtokban megerősítést nyert. János király halála után, Ferdinánd király a
birtokot ugyanakkor, Perényi Péternek adományozta, aki azt a Ráskayaktól erőszakkal
elrabolta. Majd 1537-ben Perényi Péter pártváltoztatása miatt Ferdinánd király
Serély Gáspárnak zálogosította el, aki 1543- 48 között királyi megerősítést
nyert.
Serély
Gáspár Bebek Ferenccel együtt innen végezte megyeszerte hírhedt dúlásait és pusztításait.
A falu 10 portából állt. 1549-től birtokosa Bebek Ferenc és György lett, de nem
sokáig, mert Ferdinánd király megfosztotta őket a javaiktól, és a falut Aliga
György és Temes Ferenc nevű párthíveinek adományozta. 1554-től hódolt falu
volt, szétosztva a hatvani török megszálló katonaság hűbérbirtokaként. A papi
tizedet egyetemlegesen Eger várához szolgáltatták.
2.1.1. Hol helyezkedett el a község?
Felvetődik
most már az a kérdés, hogy hol feküdt a falu? Szóhagyomány szerint, idősebb
emberek azt mondják, hogy Hort község valamikor Szekeregyháza (Szekeresegyháza)
volt, és a jelenlegi vasútállomás melletti domb körül terült el. Sőt azt is
beszélik, hogy a tatárjárás után ez a Szekeregyháza teljesen elpusztult, aztán
három kisebb község: Szekeregyháza,
Hurth és Mihályfalva lakói összehurcolkodtak, összeköltöztek a község
jelenlegi helyére. Így lett a hordozkodásból Hort, azaz összehordott község.
Ezt
a szóhagyományt alátámasztja az a körülmény is, hogy valóban van ilyen
Szekeregyháza nevű domb. Tömérdek cserépedényt és ezer számra menő emberi
csontokat találtak és különféle harci eszközöket lehetett látni az 1960-as
években. Sőt csak a II. világháborúban pusztult el a dombon levő kerítés, amely
állítólag a szenthelyet, az ősi templomot kerítette be. (az ottani százados
fákat is csak nemrég vágták ki).
Mihályfalva
a jelenlegi köpüskút körül lehetett, mert ezt a kutat sokan ma is Mihálykútnak
nevezik.
Gulyás
István atya, aki 1949-66 között volt Horton plébános más feltevést írt le
jegyzeteiben. :
„S
véleményemben a II. világháborúban felrobbantott templom maradványai erősítenek
meg. A felrobbantott templom nem egyszerre épült. A templom legősibb része gót
stílusú volt. Az 1332-ben megvolt templom gót stílusban épült; ez az első
templom a török megszállás alatt elpusztult. De még a török megszállás alatt,
vagy közvetlen a kivonulás után rendbe hozták, s gerendás templom lett. A hajó
felett kis torony volt, amelyben 14 font súlyú csengővel harangoztak
Úrfelmutatáskor. Külön állt a harangláb, amelyben három harang volt elhelyezve.
Ennek a templomnak rendes méretű tornya nem volt. Ezt a gerendás, gót stílusú
templomot építették újjá, illetve építették naggyá 1769-ben. Ezt az
újjáépített, tehát harmadik, barokk stílusú templomot robbantották fel a
németek, 1944. november 17.-én. A felrobbantott templom kövei között az első
gót stílusú templom gót faragású köveit meg lehetett találni. Ezekből néhány
darabot a jelenlegi új templom északi tornyának külső falába is beépítettünk,
-örök emlékezetül az első gót stílusú templomunkra.
Az
ősi templom az iskola északi oldalán feküdt, körülötte volt a temető is. Az
iskola alapjainak ásásakor rengeteg emberi csontra bukkantak. A
magasfeszültségű villanyvezetékek oszlopainak beásásakor szintén láthattuk a
sok-sok emberi csontot. Az iskola környéke tele van régi emberi csontokkal,
különféle temetői maradványokkal. De ezek nem három-négyszáz évesek, hanem
legalább kétszer annyi idősek lehetnek. Ez amellett szól, hogy a községnek a
helye már az 1332. évben a mostani helyén volt. Mind a három templom egy és
ugyanazon helyen állt, és csak mellékesen említem meg, hogy ezen ősi hely miatt
szinte kár volt a mostani új, tehát negyedik templomot nem az ősi helyre, hanem
máshová építeni.”[2]
Talán
az atyának lehet hogy helyes a következtetése. De mi volt akkor Szekeregyháza?
Lehet,
hogy valóban kis falucska, amely a tatárjárás alatt elpusztult, vagy pedig a
török időkben ment tönkre, megmaradt lakói pedig idehurcolkodtak Hortra. Ilyen
jellegű domb a Muhi-pusztai is. Ott hasonlóképpen megtalálhatók a sok-sok
cserépedény, harci eszközök, ezrekre menő emberi csontok maradványai.
1711-ben megalakult az egyházközség, gyülekezet
is. A gerendás templom építése ezekre az időkre tehető. Koháry visszakapta
ekkor birtokát és háborítatlanul bírta 1731-ben bekövetkezett haláláig, mikor
öccse Koháry András József tábornok vette át. Ebben az évben létesül újra a
parochia ; (A parochia nádfedeles ház a
régi plébánia helyén volt. Az ősi épületet már lebontották.)

1.
ábra. Hort község pecsétje 1739-ben.
A
község rohamosan fejlődik, ezért hamarosan papot is hoznak. Az első plébános
Csák György, aki 1741-ben megindítja a plébánia anyakönyvvezetését. Már az első
évben 80 születés, keresztelés van bejegyezve.
A
következő évben nagy pestisjárvány tizedeli meg a községet. Megmutatkozik a
statisztikában is, mert 56 születéssel szemben 97 halálozás volt.
A
plébános sokat tevékenykedett: a nádfedeles plébániát cseréppel fedette be, kétrészes
istállót, kocsiszínt építtetett a parochiához és az egész plébániát
léckerítéssel körülkerítette. Sok egyházi ruhát és különféle egyházi
felszereléseket készíttetett. 1743-ban azután átadja a plébániát utódjának,
Szeretszegi György plébánosnak.
Három
évvel később gr. Illésházy József szerezte meg a Hort, Adács, Visznek falvakból
álló uradalmat. Halála után birtokait Franciska, illetve ennek férje, gr.
Batthyány György örökölte. Ettől kezdve a Batthyányiak, másfél éven át
megmaradtak Hort birtokosainak.
A falu lélekszáma:
- 1786-ban:
1524
- 1860-ban:
2275.
Az Egyházközségben az első Canonica Visitatiot[3]
gr. Esterházy Károly püspök 1766. július 10-én tartott látogatása volt.
A második Canonica Visitatiot 1811. május
16-án, báró Fischer István tartotta meg.
4.
Hort története 1816 után
A község állandóan fejlődött, szaporodott.
1828-ban
Az 1836.évi országgyűlésen egy új törvényt
iktattak be, amely érintette a községet is: „Azon a helyen, hol a gyülekezethez
magyar nyelven mondatnak szentbeszédek, az anyakönyvek is magyarul írassanak.”[4]
Ezért ettől kezdve az anyakönyveket nem latinul, hanem magyarul írták. A
plébános ekkor Schvarcz Ferenc, a káplán Lauga Bonaventura ferences pap.
1835-től Batthyány József és Miklós grófok
lettek a földesurak. Róluk nevezték el a József-tanyát és a Miklós-tanyát.
5. A
község az 1848-49-es szabadságharc idején
Ekkor voltak
Horton is harci események. Az anyakönyvekből ez időre nézve nagyobb volt
a halálozási arány. (Több ember halt meg szúrt és lőtt seb miatt.
1849. március 30-án Kossuth Lajos Horton
keresztül Egerbe ment, hogy felkelő magyar hadsereg élére, a megbetegedett
Vetter fővezér helyébe Görgeyt állítsa. Igen nagy szeretettel fogadták.
1849. április 2-án, Gáspár András katonái
szuronyszegezve megrohanták Schulczig csapatát Hortnál, de úgy, hogy még
Hatvanból is menekülnie kellett neki és katonáinak. Egy Peter Rabaszinski nevű kapitány is
elesett ebben az ütközetben, aki itt van eltemetve a horti temetőben. Horton
ebben az évben a halottak anyakönyvében 248 halott van bejegyezve. Igen nagy
szám az előző évi átlag 50-80-hoz képest.
A szabadságharc után a Hagyarosi, Kendelényi
családoknak volt itt földbirtokrésze. A kriptájuk a régi temető nagy keresztje
előtt volt.
A Batthyány családról elmondhatjuk, mind a mai
napig nagy tiszteletben állnak a község lakói előtt. Batthyány József és Miklós
sokat tettek a községért, habár nem mindig laktak itt Horton. Batthyány József
gróf főispánnak volt a fia Dr. Batthyány-Strattmann László herceg, a híres
szemorvos, aki egész életét a gyógyításnak szentelte.
Ki is
volt Batthyány-Strattmann László?

1870. október 28-án született Dunakilitiben. Korán
árván maradt. Tízéves korától a jezsuiták kalsburgi, majd kalocsai intézetében
nevelkedett. Kisdiák korában különös érzékkel segített beteg pajtásain. A bécsi
egyetemen saját kedvtelésére kémiát tanult. Hamar észrevette népe
elhagyatottságát. Köpcsényi kastélyát kórházzá alakította. Úgy érezte, hogy nem
csak vagyonát, hanem önmagát is a szegények szolgálatára kell állítania. 30
éves korára orvosi diplomát szerez, s új korházát maga vezeti. Felesége a
tiroli Coreth Mária Terézia. Megtanul magyarul, s áldozatos anyasága mellett a
betegek, szegények, szülő anyák ápolója lett. Teljes javadalmával tudatosan a
népet szolgálta. Erre nevelte 11 gyermekét is.
Később Körmendre költözött, ahol szintén egy
kórházat rendezett be. Ingyen gyógyította a szegényeket, árvákat, rászorulókat.
Családi élete egyszerű, de bensőséges volt. Napjának központja a szentmise,
melyen az egész család részt vett.
Sokszor a hálálkodó betegektől csak szerény
imát kért és bűnbánatot. 14 hónapos kínos szenvedés után halt meg Bécsben, 1931.
január 22-én. A 3. évezred elején boldoggá avatták.[5]
Halála után Hort községnek külön gyászjelentést
küldött a család, amelyben fájdalmasan tudatják a halálhírt. A horti birtokát
gyermekei örökölték, és ők lettek a templom patrónusai is. 1838-ban halt meg és
a horti temetőben nyugszik a kis Laura Mária hercegnő, aki szintés a Batthyány
családból származik.

2.
ábra. Gróf Batthyány József majd később Wintenberg Rudolf kastélya.
Hozzátartozik ehhez a korszakhoz a ma már nem létező
gyönyörű barokk kastély, amelyet még annak idején gróf Batthyány József
építtetett. 1890-es években a Batthyány birtok fele része Wintenberg Rezső
tulajdona lett, Puszta-Hort nevű tanyaközponttal, ahol iskola is létesült, egy
tanteremmel. Később ezt az iskolát
bővítették, így 1920 évek felé már 7 tantermes volt.
A háborúmentes békés években a lakosság szépen
fejlődött és 3148-ra emelkedett. A fejlődés folyamatosan tartott az I.
világháború kitöréséig.
7.
Hort község az I-II. Világháború között
Az I. Világháború után Hort 1921. évi
statisztikai adatai a következők:
v Lakóinak
száma: 4370 fő
v Ebből
férfi: 2115, nő: 2255.
v Magyarul
beszél: 4368
v Vallási
megoszlás: róm.kat.: 4281; gör.kat.: 2; ref.: 35; ág.ev.: 10; gör.keleti: 1;
izraelita: 41 fő.
1938-ban
a temető bejáratánál az I. világháborús elhunyt halottak emlékére egy 135
névből álló emléktábla van. Nagy impozáns emlékmű, egészen kemény kőből, 1
haranggal, oltárral, első oldalán sötét, kemény kőből hatalmas kiemelkedő
kereszttel. A besorozást innen Hortról sem kerülhették el, így a máshol hősi
halált szenvedőkre megemlékezünk e névsornál.

Lassan
megváltozott a község képe. Az új építkezésekkel fejlődött a házipar is. A falu
lassan kisvárosi képet kezdett mutatni, amely később nem következett be, mert
stagnált a lakosság száma. A csupán földműveléssel foglalkozók száma is egyre
jobban megcsappant. Egyre többen a városokban is elhelyezkedtek. Pl.: 1922-ből
a munkahelyek szerteágazásáról:
Ø Földműves:
4053
Ø Iparos:
278
Ø Kereskedő:
56
Ø Vasutas:
142
Ø Tisztviselő:
70
Ø Nyugdíjas:
33
Ø Cseléd:43
fő.
7.1. A zárda megalakulása
1930-ban
épült fel a zárda. A soproni Isteni Megváltó Leányai[6]
telepedtek le a bitumen út mellett az egyemeletes apácazárdában. Az apácák
elsősorban tanítani jöttek. Közülük 6-an irányították a tanítást, a világi
tanerők száma nyolc volt. A régi idős emberek kedvesen emlékeznek vissza rájuk,
habár csak 1945-ig éltek itt.

3.
ábra: A zárdaépület ma már a község közepén elhagyatottan áll.
8. A
II. Világháború hatása a községre
A
visszavonuló német hadsereg Horton is átvonul, mint fő közlekedési bitumen
úton. 1944.november 17-én katonái a napnak hajnalán felrobbantották a
templomot. Egész tornya, tetőzete, hajója megsemmisült, benne az összes
templomi felszerelések, harangok.

A
háború minden szenvedése rázúdult a községre. Családok tűntek el, sokan
meghaltak. A lakosság közül itt helyben 99 halálozást anyakönyveltek el ebben
az évben. Ebből 27 lövés, vagy repesz által halt meg. A hősi halottak száma,
akik máshol haltak meg a hazáért,- a hősi emlékmű szerint, amelyet az első
világháborús mellett állítottak fel, 105.
Az
egyházközség még 1942-ben megvette a Wintenberg kastélyt. Ebben háromosztályos
iskolát működtetett és ebben laktak az apácák. Itt működött a mozi is. A háború
után, mivel megsemmisült a templom, ebben a mozi helységben tartották a
szentmiséket is. 1948-ban a hívek hozzákezdtek a templomépítéshez is. Alapjait
Mahunka Imre plébános helyezte el. Lásd.: Templom
története.
9.
Hort község története az 1970-es évekig
Az
államosítással sok minden megváltozott az egyházközség életében. Érseki
rendelkezés értelmében az egyházközség átadta az egyházi, papi, kántori,
harangozói földeket a helybeli Petőfi Termelőcsoportnak. Az egyházközségi
kastélyból, templomból (36 helyiség) raktár lett. A Batthyány –kastély a járási
gépállomás központja lett. Itt nagy építkezés indult meg, a gépállomás mind
több és több traktort kapott, így sokan nyertek álláslehetőséget.
Az
iskolák államosításával megszűnt az egyházi iskola is. Ebben az időben a
zárdaiskola tornyában ott maradt a kis harang. Az összes kereszteket és a Szent
Imre szobrot az iskolából a templomba helyezték át. A zárda iskola kis harang
felirata a következő volt: „Árpádházi
Szent Erzsébet kis harangja vagyok, hirdetem az Isten dicsőségét, dr. herceg
Batthyány-Strattmann László nagylelkűségét és a horti hívek háláját.”
Nagy iramban fejlődött a
község közegészségügye is. Az akkori orvos, Dr. Nyitrai Joachim, fáradhatatlan
buzgósággal gyógyított. A háborúk előtt a halálozások anyakönyvi száma évente
120-150 között volt, ebből 60-80 volt a gyermekhalálozás. A háború utáni
években a halálozások száma lassan 60-70-re esett vissza, mert a
gyermekhalálozás szinte teljesen megszűnt. (Évente 1-2) Sajnos az is igaz, hogy
lassan a születések száma is visszaesett, sőt a felére csökkent. Lásd.: Adatoknál diagramm.
1968-ban lett
megépítve a ravatalozó, és a régi temető területe is ki lett bővítve.
1968 tavaszán
Dr. Brezanczy érsek hozzájárult az új templom mellett a kövesút mentén, hogy
megvegyék a kéményseprő házát, és a tanács is adott hozzá területet. Itt
megépült az új egyszintes plébánia épület. Ötszobás, összkomfortos szép ház. A
plébániával kapcsolatban Valuch István érseki titkár kifogásolta, hogy nem
emeletes lett építve. Az akkori plébános, Abavári János erről így ír: Valuch
István kifogásolta, hogy nem emeletes, de 58 évesen már nem akartam emeletre
mászkálni.”[7]
10. AZ
EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE MAI NAPJAINKIG.
Az egyház és
állam kapcsolata az elmúlt évtizedek ridegségéből megindult egy szép, fejlődő,
törekvő és közös községet építő kapcsolat. Az önkormányzat és a községi
képviselőtestület Kassa László polgármester Úr vezetésével igyekszik az
egyházközséget segíteni: ravatalozó kibővítése, a temetői út kiépítése.
1970-es
években tovább szépítették a templomot.
A kóruson is
színes üvegablakok készültek. A Szentélybe szembemiséző oltárt helyeztek.
1979-ben a templom újra palázása is megtörtént. 1980-ban a harangokat
villamosították, a templom fűtését külföldi adományból megoldották. Az Amerikai
Egyesült Államokból, New York-ból, mindenféle miseruhát kapott az egyházközség,
Lengen Imre adományaként. A hívek adományaként nagyon sok szőnyeget helyeztek
el a templomban.
1995-től az új
plébános Somodi János kanonok jóvoltából, sok minden megint megszépült.
A plébánia
kívülről-belülről renoválva lett.
A templom
tetőzete megújult, kívülről renoválva lett. Belülről megújítottak és renováltak
több mindent. A fűtés földgázos, központi padfűtéssé lett átalakítva. A templom
a milleneumi évben, 2000 júliusában, harangütéses toronyórával szépült meg,
amely méltó dísze a templomnak, és stílusának megfelelően készült el.
A 2000. évben
az egyházi zászlószentelés is megtörtént, ünnepség keretében. Veres András
püspök atya, mint egyházi elöljáró és vendég, áldását kérte a község lakóira,
és összetartásra buzdította a híveket.
11. A III.
CANONICA VISITACIO
„Jegyzőkönyv
felvétetett Horton 1999. március 13-án, a kánoni látogatás alkalmával. Jelen
vannak Dr. Seregély István egri érsek, Dr. Kovács Endre és Dr. Katona István
egri segédpüspökök, Gyenes Gyula főesperes, Tóth Elemér kerületi esperes,
Somodi János kanonok, plébános, szentszéki bíró, Bajtai László az egyházközségi
képviselőtestület világi elnöke és Varga Béla gondnok.”
A látogatás
során mindent felmértek, leltárba vettek, ellenőriztek, jegyzőkönyvbe került,
majd később ezt elhelyezték az egri levéltárba megőrzésre az utókornak. Este
szentmisével záródott a visitacio. Az érsek úr megköszönte a híveknek a
segítségét, és kérte őket, hogy továbbra is legyenek hűségesek Istenhez, és az
Egyházhoz.
A jövő tervei
között szerepel egy közösségi ház építése.
Szeretnénk, ha
az orgona megújulna, amelyhez adományokat szívesen elfogadunk. Nemcsak egy nagy
karbantartás kellene már az orgonának, hanem ki kellene bővíteni.
A templom
belső villanyhálózatának felújítása és festése is szükségessé vált, amelyre
szintén várunk adományokat a kedves híveinktől.
--------------------------------------------------------------------------------
[7] Abavári
János prépost-plébános feljegyzéseiből. (Plébániai levéltár)
Gyula
főesperes, Tóth Elemér kerületi esperes, Somodi János kanonok, plébános,
szentszéki bíró, Bajtai László az egyházközségi képviselőtestület világi elnöke
és Varga Béla gondnok.”
A
látogatás során mindent felmértek, leltárba vettek, ellenőriztek, jegyzőkönyvbe
került, majd később ezt elhelyezték az egri levéltárba megőrzésre az utókornak.
Este szentmisével záródott a visitacio. Az érsek úr megköszönte a híveknek a
segítségét, és kérte őket, hogy továbbra is legyenek hűségesek Istenhez, és az
Egyházhoz.
A jövő tervei között szerepel
egy közösségi ház építése.
Szeretnénk, ha az orgona
megújulna, amelyhez adományokat szívesen elfogadunk. Nemcsak egy nagy
karbantartás kellene már az orgonának, hanem ki kellene bővíteni.
A templom belső
villanyhálózatának felújítása és festése is szükségessé vált, amelyre szintén
várunk adományokat a kedves híveinktől.
helyi születésű Egri Egyházmegyés pap életrajzi adatai
[1] Soós Imre: Heves Megye Községei; és Wenzel Gusztáv Hungariae Historica II. 217 old. Gyűteményes könyvsorozata. (Egri városi könyvtár)
[2] Plébániai levéltárból.
[3] Törvényes látogatás.
[4] 1836-os országgyűlés 3.t.c.4.§-a.
[5] Prugg
Verlag EISESTADT
[6] Liguori Szent Lfonz (1696-1787) szabálya szellemében alapította: Elisabeth Eppinger, M. Alfonsa anya (+1867) Niederbronn városban (Elzász) 1849-ben. A társulat sajátos célja a felebaráti szeretet gyakorlása, egyrészt a leányifjúság nevelése, másrészt a betegápolás és szegénygondozás által. „Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus Lelkének, hogy szavaikban és tetteikben Ő váljék láthatóvá.” (Első szabály 1.) A kongregáció tagjai Simor János győri püspök hívására 1863-ban telepedtek le Magyarországon. Első házuk s későbbi anyaházuk Sopronban épült. 1950-ig 78 helységben működtek, a nővérek száma meghaladta az 1200-at. Így kerültek Hortra is. /Puskely Mária; Szerzetesek/
Ezen történeti leírás, Tóth Ferenc: „A Horti Egyházközség Története” című könyvéből részlet, melyet a plébánián és a templomban is meglehet vásárolni. Az ára 1.000 Ft.